Tartalomjegyzék
Argentin Ezüst Utasunk Blogja Buenos Airesi Utazást Követően
Csoboth Kevin. Ki ne emlékezne a csereként beállt magyar csatárra, aki a 100. percben lőtt eufórikus gólt a skótok ellen a 2024-es Európa Bajnokságon. Az éles memóriájú focidrukkerek azonban emlékeznek, hogy nem sokkal előtte már eltalálta a kapufát is. A labda a jobb oszlopról kifelé pattant – sajnos. Ekkor kezdtem el gondolkodni: vajon miért nem befelé? A futball hivatásos elemzői megfigyelték, hogy az argentin Lionel Messi kapufás labdái az átlagosnál nagyobb arányban a kapu belsejébe vágódnak. Mi erre az épeszű magyarázat? Nos, a válasz egyszerű: a nyolcszoros aranylabdás már kicsi korától nem csak az edzéseken gyakorolta, hanem még azon túl is, önszorgalomból, órákon át, hogyan csavarja a lehető legpontosabban a sarkokba, a pipába, szorosan a kapufa mellé a bőrgolyót.
Foci Túra Élmény Buenos Airesben
A Barcelona játékos figyelői már 11 éves korában észrevették az akkoriban Rosario városában lakó kisfiú tehetségét. Elvitték Spanyolországba és ott is ragadt klubszinten. Szerencsére hazáját nem felejtette el. Két évtizedes küzdelemmel juttatta fel a nemzeti tizenegyet a csúcsra. Az általam is látott katari aranystadionban 2022-ben 35 évesen felemelhette a világbajnoki kupát argentin kapitányként. És ez az aranyérem már a harmadik volt a világ 8. legnagyobb országának történetében. (Ezüstérmet szereztek 1930-ban, 1990-ben, 2014-ben) 2024-ben pedig megnyerték a Copa Americát is, Messi könnyei az egész világ láthatta a kupa felemelésekor.
Foci Túra Élmény Buenos Airesben
Sosem felejtem az 1978-as argentin világbajnoki szereplést, hiszen pont a magyar csapat ellen kezdte a Mario Kempes és Daniel Pasarella vezette csapat a menetelést. Jól indult a meccsünk, ám a végére szörnyen elkomorodott az ég. Meg Törőcsik és Nyilasi kedve. Mindkettőt kiállították. Azután a nemzetközi közvélemény szerint is furcsa, mondhatni tisztességtelen körülmények menetelt az országzászlónak megfelelően kék-fehér-kék (ég és tenger között) csíkos mezben focizó team. Az akkor regnáló katonai juntának, a vezető tábornokoknak igencsak tetszett a César Luis Menotti irányította csapat végső győzelme.
Boca Juniors – River Plate: Bajnoki Mérkőzések Látogatása
1986-ban picit másként történt, ám ott is homokszem jutott a gépezetbe. Akkor már az isteni Diego Armando Maradona karmesterkedett a pályán. Olyan ügyesen mozgatta a pálcát a kezével, hogy a labdát is be tudta ütni az angolok kapujába. A bíró kivételével látták az emberiségből egymilliárdan. Tegyük hozzá az igazsághoz: a második gólja már briliáns volt. Elfektetett vagy öt angol becsavarodott lábú védőt, majd elegánsan a kapuba pöckölt. Akkor éppen lábbal. És vitte haza vagányan, büszkén a trófeát Mexikóból. Utólag bevallotta a kezezést, mentségül azt állította: az Isten keze volt. (ezzel utalva arra, hogy az angolok visszakapták Istentől ebben a formában az általuk okozott igazságtalanságot, amit az argentinok szenvedtek el 1982-ben a Falkland /Malvinas/ szigeteken)
A világ talán legnagyobb labdazsonglőre nem csak a pályán volt ász. Történt ugyanis, hogy a mámorító szereket sem megvető (agyérműtét és súlyos elhízás után 2020-ban elhunyt) sztár 1991-ben egy amerikai doppingellenőrzésen fennakadt, mivel a szervezetéből származó vizeletben kokaint találtak. Olaszországban (ahol a Napoli imádott játékosaként kergette a bőrt és ahol király volt a keresztapák között) soha nem bukott le, egy csodaszer segítségével. Mi volt az? Elárulom.
Boca Juniors – River Plate: Bajnoki Mérkőzések Látogatása
Készítettek neki egy műpéniszt, amelynek üreges belsejébe hibátlan „anyagot” töltöttek. Amikor szúrópróbaszerűen a doppingellenőrök kérték, hogy vizeljen a fiolába, ő a műtárgyból préselte ki a mintát. Azért vagyok ennyire képben, mert a mágus visszavonulása után a titok napvilágra került. A speciális eszközt egy Buenos Aires-i múzeumban őrizték, ahonnan 2003-ban egy ismeretlen rajongó – a riasztó működésére fittyet hányva – ellopta. Lehet, hogy most éppen más használja valahol az ellenőrzések dzsungelében.
Ha már szóba jöttek a bűncselekmények, közhírré teszem azt a kevésbé ismert tényt, hogy a bűnfelderítés történetében a spanyol, olasz és közép-európai bevándorlókkal tarkított Argentínának jutott néhány lap. Egy horvát származású, Dalmáciában született, kevésbé labdaszerető férfinek, bizonyos Jan Vucetich (1858-1925) néven anyakönyvezett rendőrtisztviselőnek köszönhetően. Mit is tett ez a lelkes detektív? A La Plata rendőrségnél munkálkodva már 1891-ben – tehát a híressé vált brit Henry előtt 10 évvel – sikerült létrehoznia az ujjnyomatok első használható nyilvántartási rendszerét, amit eredményesen is alkalmazott a gyakorlati esetek megoldásában.
1894-ben megjelentette Dactiloscopia Comparadacímű művét, amelyben ismertette az ujjnyomok állandóságát és egyediségét, valamint azok rendszerét. 1896-ban pedig létrehozta a világ első daktiloszkópiai személyazonosító műhelyét. Munkája azonban Dél-Amerikán kívül igazából ismeretlen maradt. Európában, Ázsiában (Indiában, Japánban), majd az Egyesült Államokban (1902-1903-tól a New York-i rendőrségnél), Ausztráliában – és szinte az egész világban – az ujjnyomazonosítás mint személyazonosítási módszer brit kutatóknak (és az angol nyelvnek) köszönhetően terjedt el. (Ennek ellenére az argentinok ma is világelsőnek tartják magukat ezen a kriminalisztikai mezőn.)
Hiába volt fejlett az ujjnyomatos személyazonosítás, mégsem akadt fenn a bűnüldözési hálókon az összes bűnöző. Argentína hírhedtté vált, hogy még náci bűnösök is elbújhattak az Andok kis falvaiban, a marhalegelős pampák füvében vagy a nagyvárosok sikátoraiban. Közülük minden bizonnyal a leghíresebb Josef Mengele, aki 1949-1959. között élt saját nevén Argentínában. Kétszer is megszökött a Moszad ügynökei elől. 1979-ben a brazil Sao Paoloban kapott végzetes szélütést. Sikeresebb volt az Adolf Eichmann elleni nyomozás: ő vatikáni (Genovában kiállított vöröskereszt) útlevéllel lépett be a II. vh. után az országba, ahol a Moszad elkapta és elkábítva kicsempészte 1960-ban. A jeruzsálemi bíróság halálra ítélte. 1962-ben kivégezték Izraelben, hamvait a Földközi-tengerbe szórták.
Nem lehet elhallgatni, hogy az imádott Maradona utáni új labdazsonglőrnek, a már említett Messinek is van kötődése a büntető igazságszolgáltatáshoz. Nem szeret adót fizetni. Főleg sokat nem. Állította az argentin ügyészség is a vádiratában. A perben az apukája is szerepelt a vádlottak listáján. Végül ő lett az elítélt fekete bárány, fiacskája tovább űzhette kedvenc sportját, a nézők elkápráztatását. Persze közben oda kellett ballagni a pénztárhoz és rettenetes összeget be kellett fizetni a cseppet sem gazdag, folyton inflációtól nyögő államkasszába. Ami mögött úgy tűnik nincs ezüstfedezet.
Csak a 16. században megérkezett spanyolok gondolták, hogy itt aztán rengeteg argentum lapul. Így kapta nevét a jelenleg 2,8 millió négyzetkilométeres óriás, amiben aztán minden felbukkan a természetben. Hegy, kőgomba, ágyúgolyós ásványkiválás, homokkő torony, gleccser, haragos óceán, folyóvizek bősége, mocsár, vízesés, pampa, vadállat (guanakó, tatu, puma, jaguár, pingvin, fóka, kajmán), növény (köztük a rücskös-szöges testű, hordós törzsű részeges fa vagy a fővárosi ötszáz éves, külső bivalyerős gyökerű gumifa.)
Iguazú Vízesés: Az Ördög Torka (Garganta del Diablo – Cataratas del Iguazú)
Nem véletlenül villantottam fel a vízesést, mivel nem lehet eltitkolni, sőt, ki kell emelni az Iguazú-vízesést. A Tűzföld varázslatos tájai és az Antarktiszt éppen érintő igen fárasztó déli kirándulásokon kívül az északi természeti csoda a csúcsélmény a 3.700 kilométer hosszúságú országban. Például, mert nem olyan hideg, mert sokkal inkább látványos, és jóval kevesebbe is kerül. A világ másik két híres vízesésével, az észak-amerikai Niagarával és az afrikai Viktóriával összevetve, nekem ez tetszett legjobban.
Az Ördög Torka mély nyomot hagyott bennem. Hozzáteszem 275 különböző, helyenként 90 méter magas dübörgő vízesésből áll össze a vad zuhatagerdő. Túraösvények vezetnek a robajos vízesés fölé, ám le lehet mászni a folyóig, ahol csónakon még közelebb lehet settenkedni a permetgyárhoz. (A brazil és az argentin oldalról is megközelíthető).
Iguazú Vízesés: Az Ördög Torka (Garganta del Diablo – Cataratas del Iguazú)
A fővároson kívüli területekből még a Parana-folyó deltájáról, Tigréről és a Temaikén szafariparkról tudok beszámolni. A harmadikkal, a kihagyhatatlannal indítok: a pampákon pompás paripákon vágtázó gauchókkal. Volt szerencsém Péter társammal együtt egy vidéki farmot, ún. estanciát meglátogatni. A fővárostól fizetős autópályán egy óra alatt megközelíthető Santa Susannán fél napot töltöttünk el a zsengén 3.000 hektáros birtokon. Volt ott minden mi szemnek és szájnak kívánatos. Terrakotta színre festett főépület, a legkeményebb vörös fából készült karámok, kerítések, étterem, nyílt tüzes konyha, lovaskocsikázás, lovaglás, köszöntő és búcsúzó empanada (marhahúsos tésztabatyú), pergő gitárokkal kísért tangó. Apró skanzen száz-kétszáz éves történelemmel, kistemplommal, használati tárgyakkal, bútorokkal, ruhákkal korhűen berendezve. Tágas istállóban lóhelyek, a végtelen, apró fűves mezőn meg marhacsordák és birkanyájak szabadon legelészve.
Fedezd fel Argentína szívverését: Gaucho Puszta Show az Estancia Santa Susanában!
A fő attrakciónak persze a gauchós lovasbemutató ígérkezett. A nomádos marhapásztorok (a kecsua eredetű gauchók, angolosan cowboyok) státuszát nem mindenki kaphatta és kaphatja meg. A hagyomány szerint, mint a mesebeli királyfinak, három próbát kell kiállnia legalább. Az első: tökéletesen meg kell ülni a lovat, nyereg nélkül is. Nem baj, ha a lóbetöréshez is ért a jelölt. Úgy kell vágtatni a lovon, hogy azt még Indiana Jones is megirigyelheti. Harmadsorban meg kell szereznie a karikát.
Mi is ez a próbatétel? Nos, a farmtulajdonos felállított egy kapuszerű fatákolmányt. Két lába van és a kb. öt méteres közt egy keresztgerenda zárja felül. Abból lóg egy 20 centiméteres rudacska, aminek himbálózó végébe egy 5 centiméter átmérőjű fémkarikát helyez be a ceremónia mester (a birtok intéző). A lovon izgatottan feszengő gauchó jelölt kap egy fémtoll szerű rudacskát. Ezt előre tartva, mint egy kardocskát, vágtat, lastigo (egy bőrnyelvű) korbáccsal ösztönzött (magyarul csapkodott) lován az ötven méterre levő karika célpont felé. A tollal át kell bökni a lyukon, akkor kiakad a lógó szárból és a lovas viszi magával a megszerzett gyűrűszerű zsákmányt.
Fedezd fel Argentína szívverését: Gaucho Puszta Show az Estancia Santa Susanában!
Azért is gyűrűnek írom, mert szépen visszafordulva a lovas, kezében felfelé tartva a tollra akasztott karikát odagaloppozik a szájtátva bámuló nézőkhöz és a hagyomány szerint az általa legszebbnek tartott, mondjuk ki, már kiválasztott hölgynek nyújtja át a lóról. A belepirult asszony-jelölt átveszi, és ha ezt megteszi, nincs visszaút. A már megmérettetett gauchó felkapja a háta mögé a fehérszemélyt és elvágtat lován vele a horizontig, de legalább a legközelebbi melléképület mögé. Ott aztán minden megtörténhet, és általában meg is történik, néha egy egész életre. Végig hordoztam 14.000 kilométeren keresztül, egészen Pécsig.
Három durván kemény golyó lifeg a három sodort szálú zsinór végén. Két golyó teniszlabdányi, egy golyó inkább erős pingpong labdányi. Utóbbit kell a gauchónak megszorítani markáns kezében, majd a másik kettőt úgy pörgetni, mint a szélvész. És amikor már a feje fölött suhog, mint egy helikopter rotor, akkor előre kell hajítani, hogy az üldözött marha (vagy ñandú) hátsó lábaiba gabalyodjon. Az űzött, riadt vad csetlik-botlik, ugrál, rúgkapál, de lelassul, tántorog. Ekkor kapják az első lábak a második lasszós csapást, attól már fel is bukik. A földön fekve már nincs esélye a további védekezésre.
Véres házi videót láttam a következő pillanatokról. A földön fekvő stresszes, összekötözött lábú és farkú állat torkát átvágják, megszúrják a gauchó késsel. Mert az is van nekik, a díszes, pénzekkel tarkított széles marhabőrös övük hátsó részében tartják. Marhacsontos nyeléből húsz centis éles, vékony penge nyúlik ki. A facones félelmetes eszköz. A visító, hörgő, nyüszítő áldozati marhák tudják legjobban. Bödönnyi vért csurgattak ki belőle. Több percig tartott a tusa, az ürítés. A marhán kívül az állatvédők és vadszeretők is nyüszíthetnek. Így, ahogyan magyar disznóvágást, marhavágást sem javaslok az érzékenyeknek arrafelé.
A Santa Susana estancián szerencsére ilyet nem láttunk, karikás próbát annál többet. Mert nem olyan egyszerű asszonyt szerezni. Még a hetven körüli, frissen mozgó, marhabőr kalapos tulajdonosnak is csak a harmadikra sikerült átszúrni a fémkarikát Nála már a kiválasztott hölgy csak felülhetett mögé pöttyös lovára, de gyorsan vissza is hozta. Valószínű az amerikai 80 éves turista nővel nem kívánt a horizontig vágtatni, és a ház mögé sem akart bújni vele, azt sem kívánta.
Argentin Gasztronómia: Hagyományokkal Telve
Kívánta viszont a vágta utáni ebédet. Oda is hívott a magyar aranycsapatot kiválóan ismerő és dicsőítő főnök és megmutatta a rácson (parillán) izzó parázs felett izzadó húsokat. Jobbról balra. Az asado listája: bélszíncsík, hátszín, hasalja, csirke kiterítve, morcilla véres hurka, chorizo kolbász – az elmaradhatatlan chimichurri szósszal. A szemünk láttára készültek és visszafelé olvasva hozták is mindegyiket. Általában zöldségeket esznek hozzá a helyiek, házi kenyérrel. Ám a jenkik miatt már sült krumplit is szervíroznak.
Általában négyszer eszegetnek naponta az argentinok (porteñok és provincianok egyaránt) és nem maradhat ki a marhasteak. Forrón, melegen, hidegen, nagyon átsütve, kicsit megpirítva, ki hogyan szereti. 40 dekagramm alatt nincs porció. Ez a minimum! Ettől csak több lehet és többféle. Ez az éttermekre is igaz. Vajon miért nem köszvényesek? – tenné fel gyorsan egy dietetikus a logikus kérdést. Szerintük a maté tea miatt. Az meg micsoda?
A Mate Tea: Csak Őszintén!
Egy yerba (yerba mate) nevű zöld növény leforrázásával készül és sok ember keze ügyében láttuk a kis tök edényt. A gömbölyded tartóba külön hőtartó termoszban cipelgetik magukkal a forró vizet. Beleöntik a az ibrikbe, majd (ezüst) szívószállal lassan szippantgatják. Kortyonként. Módjával. Nem kapkodva. Igazából semmit nem kapkodnak el. Komótosan, kedélyesen, vidámkodva, mosolyogva élnek, ahogyan teáznak is. Tetszett a stílusuk.
A kevés szabadidővel rendelkező gauchók is kirándulhatnak Tigre (Tigris) város környékére. A Rio de Plata (Ezüstfolyó) deltáján hajókázhatnak, mint ahogyan tettük mi is kiváló vezetőnkkel a pesti Lövölde térről indult Geryvel. Húsz éve vezeti Kiszely Gery a magyarokat és a világ más tájairól érkező pampataposókat. Több nyelve mellett mindent tud az országról. Külön érdeme, hogy olvas a sorok között, miközben éles szemmel figyeli a politikai, üzleti, társadalmi, sporteseményeket. (Ajánlom a követőinknek, az utazni vágyóknak a weblapját: https://www.buenosaires.hu https://www.facebook.com/ArgentinaUtazas . Ott minden elérhetősége megtalálható.)
Tudta, mikor, melyik csónak hova tart, ismerte a kapitányokat, vendéglősöket, és élvezetes csevelyeket folytatott velük egész utunk során. Mert az argentinok barátságos, vendégszerető, kedves, bal arcfélre (balra indulva, de a jobb arcfélre) egy puszit adó emberek, tapasztaltuk még nem spanyolul is. Kb. 25 százalék vallja az angoltudást, a valóság inkább 5%-ot mutat. Sokkal többen társalognak olaszul, illetve brazilul. (Szándékosan nem a portugált írtam, mert van eltérés a kettő között.)
Rio De La Plata: A Tigre Szigetvilág!
A Tigre szó zavaró lehet, mert Argentínában sosem volt tigris. Valószínű a spanyolok jaguárt láttak és tigrisnek hitték. Mindenesetre macska az van. Például a Gato Blanco, a Fehér Macska étterem az egyik sziget partján. Meleg szívvel ajánlhatom minden honfitársamnak. A csend, a nyugalom, a szépség, a hűsítő árnyék partja. Nem is annyira legenda szerint egy, a közelben született, hosszú évtizedekig cirkuszban törpeként nevettető indította be a vállalkozást megtakarított pénzéből. A menü világos és egyértelmű: chorizo kolbász, steak, steak és steak, halacskák frissen, krém-fagyi-palacsinta-flan desszertek.
Rio De La Plata: A Tigre Szigetvilág!
Nehéz volt eljönni. Nem csak a telt has, a hangulat varázsa miatt is. (Az angus marha steakről jut még eszembe: Budapesten több alkalommal magam is teszteltem a világ négy „menő” bélszínét különböző specializált éttermekben. Az amerikai omahát, a japán kobét (wagyut), az argentin angust és a magyar szürkemarhát. A jó hírem: mindig az angus nyert nálam és ismerőseimnél is. A rossz hírem: mindig a magyar négylábú kullogott a végén. Ízében, zamatában, márványosságában.)
Temaikén Szafari Park: Bio Állatkert és Ökopark
A nedves kirándulás után várt minket a fővárostól északra elterülő száraz BioPark, a Temaikén. Valami nagyon izgatott, valamire nagyon vágytam Escobar városkában. (Nincs köze a hírhedt drogbáróhoz, bár felesége és fia Argentínában laktak a gengszter halála után.) Nehéz kitalálni így kapásból. Annyit segítek négylábú és igen kevés van belőle a világon. A pumák sem szeretik őket, konkurenciának tekintik az északi, vad tájakon.
A hírek szerint át is tértek a nappali vadászatra. A csúcsragadozó maradt az éjszakában. Autót is elneveztek róla, bár kétlem, hogy a gépjármű tulajok valaha is láttak volna belőle egy példányt is. Nekem is csak 144 ország után adta meg a sors: a jaguárt. A tigris mellett szerintem a világ legszebb állata, persze „de gustibus non est disputandum”. Kinek a pap, kinek a papné, ahogy egy rendes argentin katolikus mondaná.
Temaikén Szafari Park: Bio Állatkert és Ökopark
Kettő is bemutatta magát a tágas környezetében. A pár nőstény tagja kiterülten élvezte az augusztusi, téli napsütést, ami felvitte a higanyszálat 16 fokra. (Itt a nyári szezon novembertől kezdődik.) A hím bemutatót tartott. Sétálgatott, nézelődött és mélykürtszerű bődült hangokat bocsátott ki. Elképzeltem az erdő mélyén, már ez félelmetes lehet potenciális áldozatainak. Hosszú percekig bámultam nagy, sűrű körmintás, sárgás-barna bundájukat. Csak plüssben tudtam őket elhozni. Egyet, az unokámnak, aki imádja az állatokat. Pesten sem látni az állatkertben jaguárt. (Az argentin férfiak abban egyetértenek a magyar hímsovinisztákkal, hogy a nők szeretik az állatokat: egy jaguárt a garázsban, egy nercet a nyakukban, egy strucc bőrtáskát a vállukon és egy marhát, aki mindezt finanszírozza.)
A parkban felvonult rengeteg őshonos és azon túli állat kontinensenként rendezve. Például: a sejtelmesen kékes sörényes galamb, földünk legnagyobb rágcsálója, a vízidisznó, a ronda tapír, a rákvörös flamingó, a hosszú csőrű, skarlátvörös ibis, a selymesszőrű vikunya (láma, alpakka, guanakó mellett), a pampai nyúl, a nagy testű ñandú futómadár, a páncélos hátú armadilló, az aprócska pudu, a sárga csőrű óriástukán és a több száz csimpaszkodó denevér.
Lujan: Nemzeti Bazilika és Állatkert
Sok-sok iskolás csoportot láttunk, kb. 6-700 dolláros fizetést kapó tanítónénikkel kísérve. Az ingyenes állami iskola tanulóit a legkönnyebb felismerni. Fehér köpenyben virítanak, mint kis orvosjelöltek. A fizetős magániskolákban is van egyenruha, de mind más színű és általában rendezetlenebb módon masíroznak, csellengenek, mint az államisok. Feltűnt, hogy az oszlopos kaktuszok körül őgyelgő gyerekek közül minden harmadik-negyedik túlsúlyos. Okként ott is az egészségtelen, „junk food”-os étkezést, a gyorsláncok totális elterjedését, az e-anyagokat tartalmazó feldolgozott termékeket, a cukros italokat, a mozgáshiányt jelölik meg. Azt nem tudom, hogy a 47 milliós összlakosságból hány százalékét érinti az elhízásos probléma, ám egyetlen gauchót sem láttam fölösleges kilókkal.
Lujan: Nemzeti Bazilika és Állatkert
A piros buszokkal szállított iskolások javarésze a kb. 70 kilométerre levő fővárosból, a dallamos nevű Buenos Airesből érkezett. „Jó szelek” a jelentése, ezt is a spanyol hódítók adták. Egészen pontosan Pedro de Mendoza, aki 1536. február 3-án Senora Santa Maria del Buen Aire (Real de Nuestra Señora Santa María del Buen Ayre) néven alapította a várost a tengernyi szélességű Rio Plata folyó torkolatánál. Egyúttal megalapozta az 1816-ig tartó gyarmati korszakot, amely szinte teljesen eltüntette az akkor ott élő, becslések szerint 300.000 indiánt. (quechuát, guaranit, mapuchét, collát, wichit) Északon maradtak hírmondók belőlük. Fekete rabszolgát nagyon keveset hurcoltak be, jelenleg nem is látszanak, a melegebb északon akadnak. Fehér emberek és kicsit meszticek jönnek szembe középen és délebbre.
Argentína és Buenos Aires Városnézés Idegenvezetés Magyarul
Manapság 17 millió emberke vallja magát fővárosinak, azaz porteño-nak. Kevesen gondolják, hogy a világ tíz millió feletti városai közül ezüstérmes Buenos Aires a zöldterületi versenyben. Azt még kevesebben hiszik el, hogy az első helyen New York áll. Megerősíthetem: a legkellemesebb, a legrendezettebb dél-amerikai város (és ország), amit valaha láttam. (Már csak három van hátra: Venezuela-Caracas, Suriname-Paramaribo, Guayana-Georgetown), nem hallottam, hogy versenyezhetnének vele. A number one legfelkapottabb negyedei (barriok): Caballito, Recoleta, San Telmo, La Boca, Palermo, Belgrano, Retiro, Microcentro.
Mohón kíváncsi voltam, hiszen már kétszer (2015, 2021) nem sikerült eljutnom a világ legszélesebb sugárútjára, a 9 de Julio-ra (Július 9-ére). Azt hittem korábban, hogy egy tér, melynek közepén kimagaslik a 67,5 méter magas, hófehér cementlapokkal borított, belül üreges, lépcsős obeliszk. A spanyolok ajándéka a város alapítás 400. évfordulójára készült el 1936-ban. Minden oldalát körbejártuk.
Most kapaszkodjunk meg: 11 autó sáv van mellette. Jobbról. De balról is ugyanennyi! A 22 sáv között még szabad tér szalad, ami alatt nyolc, látványosan tiszta, ízlésesen dekorált, (nem betonszörnyeteges, csúnya csöves) fedett garázsban tűnnek el a parkoló gépjárművek. Ahol külön középsávot építettek a gyalogosoknak a le-fölmenetelhez. Amellett, hogy nem is igazán tér, azt is észrevettem, hogy nem dübörögnek rajta kamionok. Külön felszín alatti pályákat építettek a soktonnás szörnyeknek, így nem terhelik a várost sem zajban, sem szennyezésben.
Argentína és Buenos Aires Városnézés Idegenvezetés Magyarul
Itt súgom meg halkan, hogy a baráti Brazíliában a mesterséges fővárosban megpróbálták az elsőséget elhódítani. A Julio 9-nél szélesebb avenidát akartak építeni. Nem sikerült a mérnöki precizitás. Két métert tévedtek. A Brazília városban született aszfalt ezüstérmes csak.
Nem tagadom, miért is tenném, BA-ban a kedvencem a Recoleta negyed. Mintha nekem építették volna. Elegáns épületek, bronz- kő- és márványszobrok serege, hűsítő szökőkutak, minőségi kávézók, éttermek, kulturált járókelők, pincérek, finoman dekorált üzletek, életélvezet. Habár nem KRESZ-, hanem aszfaltalapú a közlekedés nincs dudálás, hangoskodás (megjegyzem máshol sem), szemetelés. Az urak a Café La Biela göcsörtös fikuszfái alá elegáns szövetkabátban, fényes (marha)bőrcipőkben, élre vasalt pantallókban ülnek le egy brazil eredetű, zamatos kávéra, egy kubai szivarra. (Az argentin szivart inkább felejteni kell, mint megtalálni. Tapasztalatból beszélek.) És nyálcsorgató desszertre.
Nem lehet kihagyni a Mar del Plata városában gyártott alfajor sütiket. Tíz félét különböztettem meg. Hogyan néz ki? Mint két kicsinyített isler kerekecske közé szorított csorgó tejkaramell krém, több rétegben. Piskóta, krém, piskóta, krém, majd az egész leöntve, belemártva fekete vagy fehér csokiba. Mennyei. Olvad a szájban. Ahogy Rozikám mondaná: ez nem finom, hanem isteni. Édesszájúak nem jöhetnek haza a kóstolása nélkül.
A Havanna feliratú lánc boltjaiban (patisserie-ben) minden színű csomagolásban, kicsiben, közepesben, nagyban megvásárolhatók. Ha már odajutott a turista a drága repülőjeggyel, már nem lesznek a magyarhoz elborzasztó költségek sem a szállodákban, sem az éttermekben, közlekedésben. És egy dolgot ingyen is hazavihet: gusztusos papírzacskóban kávézaccot ajándékoznak a házi növénytermesztőknek a háromszáz forintos benzint áruló, kávét is főző benzinkutak.
A Café La Bieláról még az is megemlítendő, hogy két úr ül állandóan, masszívan, kimozdíthatatlanul, törzshelyeként a faborítású nagytermében. Az egyik szobor támaszkodó botot tart a kezében. Erről mindig meg lehet ismerni Jorge Luis Borges írót /1899-1986/ és a másik neves kortársat, Julio Cortázart. /1914-1984/ Őket jegyzik országhatáron kívül is.
Señor Tango: Az éjszaka, ami csak a tiéd! Tangó Est Buenos Aires legszínvonalasabb Tangó Palotájában!
Ha már az élvezeteknél tartunk, egy kellemes fővárosi étteremben az angus bélszín mellett a tangó a bódító kísérő. Ebben is világelsők az argentinok. Beleborzong az ember, amikor látja az egymásnak feszülő szép testeket, az erotikus közelséget. Gondoljunk csak Al Pacinora és szépséges partnerére az Egy asszony illatában! Vagy révedjünk rá a teniszlabda kívánatosan ragyogó bűvölőjére, a csábos szemű és alakú Gabriela Sabatinire. Biztosan felejthetetlen táncospárt alkothatott (volna) a sokszoros Grand Slam-győztes Guillermo Vilas-szal. Ezt abból a tényből is megkockáztatom, hogy láttam Gabrielát. Sajnos csak képen, mégpedig az általunk is felkeresett Señor Tangoban.
Kevés híresebb van a világon a tangó show műfajban. A helyet, a 2.200 fős lokált, a miliőt megpróbálom szerény képességemmel visszaadni: formaruhás portások engednek be. Bordó plüss borít minden ülőalkalmatosságot. A félhomályt csak apró csillogó fények törik meg, cikáznak a fejünk felett. A fekete, magasított padlós, körpódium középen áll. Mellettük ülnek a zenészek: harmonikás, gitáros, zongorista (tangóharmonika azaz bandeonista, zongora, nagybőgő, hegedű). Az első emeleti karzatról és a függönnyel is eltüntethető páholyokból is kitűnő a rálátás. A háttérben óriás kivetítő vászon – mozival. Na, ott jelent meg a villogó szemű teniszcsillag is. A hetyke bajszos tulajjal, fedőnevén Señor Tangoval fotózva.
Meg ötven másik világsztár. Renyhe emlékezetből: Michael Schumacher, Lisa Minelli, Rod Stewart, Bill Clinton, Pelé. (Állítólag a függönyös páholyokat azért találták ki, hogy gazdag, ám koros özvegyasszonyok nyugodt körülmények között tudják fogadni a fiatal, ám lyukas zsebű szépfiúkat, akik eldalolhatták a bújj bújj csóka c. népi rigmust, majd megkaphatják a jutalmukat az „El mono baila por la plata”, vagyis „A majom is a pénzért táncol” – elv alapján.
Señor Tango: Az éjszaka, ami csak a tiéd! Tangó Est Buenos Aires legszínvonalasabb Tangó Palotájában!
Öt professzionális pár alkotta a csapatot. Mindent tudtak, amit a tangó műfajában tudni lehet. Engem elkápráztattak, úgy láttam a többiek sem csalódtak. Egyesek szerint az őshonos néptánc tangó a férfiuralom, a megkínzott, vad, buja szerelem és fájdalom rítusa. A fellépő zenészek és énekesek (a veszélyesen sármos Carlos Gardel, az 1935-ben repülőbalesetben elhunyt sztár követői) tudása sem elhanyagolható. Nem nehéz kitalálni, mi volt a befejező dal: Evita szólója. Majd leomlott a mennyezetről négy sugárban a nemzeti zászló, le a padlóig. Leszakadt a kék ég a kék vízbe, miközben a nap ragyogott. Felállva dübörgött a tömeg. Mint 1816-ban, a függetlenség kikiáltásakor. (Köszönhetően José San Martin aktivitásának – grandiózus lovasszobrot kapott emlékül.)
Ilyen őrület lehet a futball stadionokban is. Erre van bizonyítékom is. Egy szemtanú vallomása. Felidézem. Budapesti ügyvéd kollégám, Sándor, aki a sportról évtizedek óta szinte minden adatot tud, kiballagott 2010 körül a Club Atletico Boca Juniors egyik meccsére, az alaprajza miatt La Bombonérának (Csokoládédoboznak) becézett, általunk is körbekémlelt arénájába. Az első félidőben csak a pályán történt dráma, ám amikor a második félidőre visszajött a büféből és a helyét kereste a gigantikus, meredek lépcsőkkel telezsúfolt stadionban, megcsúszott a cipője és elvágódott a betonlépcsőn.
Olyan szerencsétlenül esett a medence csontjára, hogy egy órán belül a főváros legnevesebb sebészprofesszora kezébe került. Hosszú operációval sikerült törött csontjait összecsavarozni. Heteket töltött ágyhoz kötve. Közben megtanulta a hatodik nyelvét, a spanyolt. Már előtte is tanulgatott, ám a hatos kórteremben ezt intenzívvé tette a nővérekkel és a sebészekkel. Speciális ágyon küldték haza repülővel. Itthon egy budai kórházban folytatta a lábadozást és a világnyelv gyakorlását. Ott látogattam meg és mesélte el a részleteket. Egy év után térhetett vissza cabinetjébe, munkatársai nagy örömére. A szobája falán ott van a focimeccs belépőjegye és a csontdrótozó professzor fényképe. Sándor ma is a Boca Juniorsnak szurkol, rendületlenül.
A konkurencia, a River Plate stadionját is szemügyre vettük, ám a kék-sárga Boca Juniors kedvesebbnek tűnt. Aproposz: miért is kék-sárga? Az első bevándorló hajók között egy svéd volt a nyerő, a nemzeti zászló színeire festették.
A szenvedélyes focin (és a lovaspólón) kívül van egy olyan labdasportág, amely elég ismeretlen számunkra. Nekem is. Nem láttam még pato-t, ami Argentínában nemzeti sport, igaz csak ritkán játsszák, inkább fesztivál jellegű. A lovaspóló és a kosárlabda keveréke. Lóhátról küzdenek a játékosok, hogy a labdát gyűrűbe juttassák. Sajnos, ilyet nem láttunk, de majd még isteni segítséggel lehetséges.
Azért merek ilyet mondani, mert földi helytartója (akit 2019-ben személyesen is láthattam egy nagycsoportos vatikáni audenciáján) éppen Buenos Airesből származik. Jorge Bergoglio Francesco, azaz Ferenc pápa korábbi templomában, a Metropolitanaban viziteltünk. Fotók is mutatják, itt celebrált miséket. Aztán felszállt a füst, megválasztották a katolikus egyház vezetőjévé. Szinte az egész világot bejárta, ám hazájába és Uruguayba nem látogatott el sem húsvéti körmenetre, sem olvadt szaloncukros, 40 fokos karácsonyra. Miért is nem? Több verziós a válasz:
- nem akarja befolyásolni a népakaratot, egyik kormányerő (bal-jobb) mellett sem akar kampányolni jelenlétével;
- olyat is rebesgetnek, hogy az argentin hívők nem bocsátják meg neki, hogy a katonai junta (1976-1983) idején nem állt ki paptársa(i) mellett, így aztán nem szívesen látják, oda pedig nem zarándokol, ahol nem érzi jól magát.
Argentin Barbecue? Íme A Története És Az Eredete!
Csuda tudja, mi a helyes válasz, egyelőre csak azt tudom, hogy az argentin misebor is kitűnő. Nem csak az utolsó vacsorán is feltálalható marhasteak, az omlós húsú kecske- (chivito) és bárányhús (cordero). Ezeket is eszegettük, majd ittuk rá a bíborvörös nedüket. A nálunk is kapható Malbec, Merlot, Benarda mellett, a világ legdélebbi, mondhatjuk világvégi (Fin del Mundo) borvidékén termesztett Pinot Noir is csorgott a poharunkba. (Kicsit kóstoltunk a keserű Patagónia sör hét decis üvegéből is, mivel „színes ital nem maradhat az asztalon” – hirdetik.)
A kikötőjében Ganz Mávag darukat is őrző, bohéman színes, macskaköves, tangót táncoló utcai párokat felvonultató La Boca negyed Paraiso nevű éttermében is. A pincérnek annyira tetszett a magyar étvágyunk, hogy hazai fémpénzeket kért tőlünk. Kiderült tekintélyes éremgyűjteménye van. Anélkül, hogy kitette volna a lábát szeretett városából, mások összehordták neki. Évi több millió turista megtehette. Legfőképpen az USÁ-ból, Brazíliából, Uruguayból és a vén Európából. Chileitől nem gyűjt pénzt, mert mérges rájuk. Árulónak tartja őket, mivel 1982-ben minden dél-amerikai állam szolidárt az argentin akcióval. In concreto: az argentinok szerint Malvin-szigetek megtámadásakor. A tábornoki kar találta ki hanyatló népszerűsége visszaállítására.
A brit ellenség nem tudott volna a helyszínre rohanni hadihajóival, ha nem kapnak közben támogatást, utánpótlást, megállási, töltési lehetőséget. A renegát Chile lett. Ők megengedték nekik, jöttek is a Vaslady, Margaret Thatcher katonái. Villámgyorsan vissza is foglalták a hivatásos argentin katonák rövid ideig birtokolt, korábban három angol által őrzött, szerintük Falkland-szigeteket. De legalább a juntát vezető Jorge Videlát és embereit sikerült leváltani és felépíteni egy Malvin-múzeumot (Museo Malvinas) és egy áldozati nevekkel telerótt emlékfalat. Azóta (és előtte) polgári kormányok váltogatják egymást az Argentín Köztársaságban.
Főleg Peronok vagy peronisták. (Pl. Juan Peron, Eva Peron, Izabel Peron, Mauricio Macri, Alberto Fernandez, Raúl Alfonsín, Carlos Menem, Eduardo Duhalté, Néstor Kirchner, Cristina Fernandez de Kirchner) (Alfonsín és Macri nem voltak peronisták!) Most a magyar kormányfővel is találkozott, huszárosan aktív, láncfűrésszel kampányolt Javier Milei kormányoz 2023 novembere óta. A rossz hír: 44 milliárd dolláros IMF adósságot örökölt. A jó hír: a decemberben még 440 százalékos inflációt lefűrészelte havi 4-6% közé. Ez gigantikus eredmény, aranyérmet osztanának érte a gazdasági olimpián. (Többször kapott ezüstöt nyári olimpia rendezési pályázatával is az ország. Nem nyert 1956-ban, 1968-ban és 2004-ben sem. 2024-ben Párizsban pedig 1-1-1-esre sikeredett az éremtáblázata.)
Persze így is bőröndnyi papírbankót kap a váltó egy-két ezer dollár után. Nem veszélytelen ilyen mennyiségű pénzt szállítani. Hallottunk olyan magyar pénzváltóról, aki a hátizsáknyi pesovel kísétált a trafiknak vagy órásboltnak álcázott nepper üzletből. Gond nélkül haza is ért személygépkocsijával húsz kilométeres autózás után. A háza elé parkolt, amikor ki sem tudott szállni. Szinte a vakvilágból elé-mögé-mellé toppant három berregő motoros. Vasrúddal beverték autójának három oldalablakát. Nem volt nehéz kitalálnia, hogy miért jöttek. Egyikük kikapta az ülésről a zsákot és illa berek náda erek, már el is tűntek. Ahogy jöttek, úgy távoztak, olyan nyomtalanul. Az életben maradt szállító nem sétált be a rendőrségre, inkább levonta a tanulságokat.
Néha persze a rablók is hibáznak ebben a mañana (nem kell úgy kapkodni, ráérünk típusú, csendesen sziesztázó) országban. Hallottam, hogy álarcos társaság rabolt ki egy fővárosi magánházat 2006-ban. Annyira kapkodtak a meneküléskor, hogy az egyikük szájából kiesett valami és a helyszínen maradt. A háztulajdonos sértett megtalálta és átadta a kiérkező rendőröknek. Néhány nap múlva a rendőrök elfogták az azonosított (egyik) tettest, mégpedig éppen a hely- és személyismerettel rendelkező sértetti unokatestvért. Az elvesztett tárgy is hozzá tartozott. Vajon mi volt az? – szoktam kérdezni diákjaimtól.
Bizony a műfogsora esett ki a tettesnek, a sértett unokatestvérének. A sértettnek egyébként néhány nappal a rablás után feltűnt, hogy rokonának hiányzik a protézise. Az azonosítás már gyerekjáték volt.
Még egy bűnfaktorról láttam videót. Főszereplőjét, egy orvost bilinccsel a csuklóin vittek el keménykezű rendőrök a rendelőjéből. Az illegális abortuszt végzők így járnak, még ha képzett doktor urak is. Nem jár büntetés ugyanakkor a homoszexuális kapcsolatért. Többször haladtak el kézen fogva fiatalemberek a fekete-sárga taxik előtt a zebrákon, teljesen természetesen simultak bele a békés, toleráns tömegbe. Olyannyira toleránsak, hogy elfogadták: a kormány, amikor felemelte a férfiak nyugdíjkorhatárát 70 évre, a nőkét pedig 62-re, akkor előfordult, hogy a ma még 62 éves Mariano, pár nap múlva Mariana lett. Nővé alakult egy hét alatt, kijelentette, hogy annak érzi magát és kész. Bejegyeztette a nemváltást és láss csodát, a rendszer nyugdíjazta, hiszen elérte az új kort. Nyugdíjat kap 62 éves kora óta.
La Boca Negyed: Az El Caminito
A vidám utcás La Boca negyedről még el szeretném mondani, hogy (nem) azért olyan vegyesen színesek az általában egy emeletes sorházak, mert a sziciliai és genovai dokkmunkásoknak így tetszett. Monstrum hajókat festettek és a maradék festéket hazavihették. Így aztán össze-vissza pingálták a falakat éppen olyan színűre, ami maradt a hajógyárban. Itt azért már graffitiket is mázoltak a kevésbé jó ízlésű, de festeni erősen vágyók.
Valószínű miután felöntöttek a garatra. Éppen garatot vagy torkot jelent a Boca, mert a Riachuelo folyócska itt ömlik a Rio de Platába. 18 órakor eltűnnek a bőr-festményárusok, senkinek nem ajánlott a sötétedés utáni lófrálás. Karinthy Frigyes itt biztosan megkérdezné a behemót testű írótársát, Nagy Lajost: „Nagyon veszélyes környék ez. Mondd Lajos, nem félsz, hogy leütsz valakit?”
Kedvencemre, Recoletára visszatérve elregélem, hogy nem csak az éttermei, szállodái, magánkúriái, hanem a 4.700 kriptás temetője is szót érdemel. Benne a 33 évesen rákban elhunyt Eva Peron sírjával, szobrával, feliratával („visszajövök és millióké leszek”), a szabadkőművesek szimbólumaival, az Izraelen kívüli legnagyobb zsidó diaszpóra (250.000) családi mauzóleumaival. Egy tragikus sorsú, (nászútja során) svájci lavinában elmerült magyar (származású) nő (fiatalember, és olasz származású felesége) emlékére is állított szomorú szobrot az apósa. Ám itt nyugszik Napóleon egyik unokája is.
Evita Sírja: A Recoleta Temető
Ahogy minden sírkertet, úgy a Recoletát is számos legenda lengi körül. Az egyik legmegrázóbb Rufina Cambaceres története, akit 19. születésnapján ért a halál. Nagy szülinapi ünnepségre készültek, este a család a Teatro Colónban akarta befejezni a napot. A lány legjobb barátnője indulás előtt hirtelen azzal állt elő, hogy Rufina udvarlója a lány anyjával folytat viszonyt. Rufina kiborult, összeesett és eszméletét vesztette. Több orvos is megvizsgálta, úgy vélték, hogy megállt a szíve.
A család nem akart botrányt, ezért nagyon gyorsan koporsóba tették és a családi kriptában örök nyugalomra helyezték. A rémálom azonban még csak ekkor kezdődött szegény Rufina számára. A temető őre az éjszaka folyamán a Cambaceres család kriptájából zajt hallott, amit reggel jelentett is az illetékeseknek. Felnyitották a koporsót, amiben a lány testét összezúzottan és szétkarmoltan találták. Nem volt nehéz rájönni: élve temethették el, s mikor magához tért az ájulásból, erőfeszítései ellenére nem tudott kimenekülni, így egyszerűen megfulladt.
Evita Sírja: A Recoleta Temető
A kísérteties temető közvetlen szomszédja egy tízemeletes ház. Homlokzata jellegtelen. Mintha minden ablakát bezárták volna. Inkább szellemtömbnek véltem. Azt azért nem gondoltam, hogy temetőre néző egyéjszakás hotel. Nem is hotel, hanem, mondjuk ki: hempergős ház. Nyilvánosan, szabályosan. Sokan otthonukban nem tudnak nyugodt körülmények között ölelkezni. Van ahol 6-8 gyermek van, kicsi az én-tér, a saját aura. Vagy a szülők, nagyszülő lábatlankodnak a lakásban.
Inkább fizetnek egy kis nyugalomért, néhány higgadt vagy forró óráért. (Lehet persze fizetett hölgy/úr is a szállópartner, mert az is legális.) Aki ebben esetleg elfárad, vagy totálisan kikészül, legalább nem kell messzire vinni. Jelzem, aki délelőtt csendesül el, az már aznap földbe, pontosabban az egyik polcra kerülhet oldalt lyukasztott koporsóban. (hátha kienged valamit magából még) Aki délután hunyja le a szemét, az csak másnap kap márvány- kő- betonsírhelyet. Ki mit bír. Persze fenntartani sem olcsó, de hát: „akinek majma van, annak legyen banánja is” – vallják.
A pesti Váci utcára emlékeztető Calle Florida, és kistestvére, a Lavalle (és környéke) ontja magából a TV- és rádiócsatornás szórakozóhelyeket, pizzázókat, csillogó-villogó üzleteket, éjszakai mulatókat, színházakat, mozikat, IMAX mozit, planetáriumot, japán kertet, múzeumokat, könyvtárakat. Egy Gricel nevű autentikus milongába magunk is jegyet váltottunk. A milonga az Argentínában született tangó egyik jellegzetes társasági tánc rendezvénye, amely minden korosztálynak kiváló szórakozást nyújt.
Milonga: Az Autentikus Tangó Táncház Élmény Buenos Airesben
A nagyteremben amatőrnek, de nem kezdőnek tűnő párok szorították egymáshoz magukat. Úgy tűnt a nők fiatalabbak, csábosabbak, mint a ritkább hajú férfiak. Egyikük, olyan Joe Biden forma, lassan mozgó őszember a kétsoros fekete öltönyében érkezett. Nem ma vette, az biztos. A másikuk egy bézs smicisapkát tett föl, meg a hózentrógerét. Táncolj többet, üljél kevesebbet! – mondták neki otthon. Eljött ide. Az egyszer biztos: az ezüstösen flitterezett miniszoknyák vitték a testsimuló prímet a táncparketten. Disc-jockey produkálta a zenét és mindig hagyott három-négy szám után egy kis lazító szünetet.
Nem tangót, hanem egészen mást zümmögtetett, például zambát. (nem keverendő a szambával!) Na, ekkor cserélődtek le a párok. Pihenni tértek az előzők és átadták udvariasan a helyüket a következő körnek, akik addig a körfolyosós asztaloknál eszegettek, iszogattak, kacagtak. (Mértékkel kortyolnak, sosem részegednek le. Vallják Csokonai nyomán: „S ha szíhatok borocskát, a gondjaim csucsúlnak.”) Nem is fért volna el több száz ember egyszerre a tízszer huszonöt méteres parketten.
Milonga: Az Autentikus Tangó Táncház Élmény Buenos Airesben
Sokkal, de sokkal több néző ülhet kényelmesen a világ egyik legszebb operaházában, a Teatro Colon-ban. A Julio 9 sugárútra néző palota hasonlít a pesti operaházra. (Nem véletlen, hogy az Evita rendezője a pesti utcákon találta meg a Buenos Aires-i jelenetek korhű helyét.) Ott jártunkkor éppen a Consul c., 1950-es operát játszották a kiváló akusztikájú teremben. Bevallom, nem izgatott fel a négy felvonásos modern darab, amiről, valamint szerzőjéről, szereplőiről még sosem hallottam, de ez valószínű inkább engem minősít.
Ismerem viszont Jose Curát, akit már kétszer megcsodálhattam a pécsi Kodály Központban és 2024 szeptemberében ismét nálunk nyitja ki harcsaszerűen feltátongó száját és adja ki belőle a „Negyedik Tenor”-nak titulált, szenvedélyes, latinos hangját. Az épületben rajta kívül fellépett még Anna Pavlova, Maria Callas, Enrico Caruso, Luciano Pavarotti, Svéd Sándor, Miller Lajos, Marton Éva, Közülük többen betértek előadásuk előtt a Gran Café Tortoniba, a legpatinásabb kávéházba is. Mit sem törődve József Attila szavaival: A fekete török átok – De hát úgyis megisszátok. Hiszen tapasztalatból tudták: az élet örömeit akkor kell kiélvezni, amikor megragadhatjuk.
A Jó Argentin Steak Titka
A kicsi Váci utcában, a Calle Lavalle-n ettem életem legjobb kecskehúsát (chivitoját). A La Estancia étteremben baszk sapkás (boina), buggyos nadrágos, fekete bőrcsizmás pincérek szolgálták fel. Villaszúrásra omlott a húsa, a bőre halványbarnán fénylett rajta, együtt alkották a legkívánatosabb ízbomba támadást. Ahogy egy disznó a szalonnájával úgy az én kecském a zsenge húsával állított magának emléket a cseppet sem könnyű halála után. Fonott kosárban aranyhéjú kenyér érkezett hozzá, s apróra vágott mosolygó hagymakarikák. Mindegyik íz, mint a kifeszült húr, pengett, zengett, faltól falig.
Nem csoda, hogy ha megkérdezik a vidéki 10 éves Pablót, hogy mi szeretne lenni felnőtt korában, a válasz: Vendég szeretnék lenne Buenos Airesben.
A Jó Argentin Steak Titka
A Plaza de Mayo-n, a Május téren szembetűnő a vöröses-rózsaszínes Elnöki Palota, a Casa Rosada. Itt ravatalozták fel Maradonát, ám a tömegek rohama miatt előbb kellett eltemetni. Még nem mondtam, de az indiános apai és olasz anyai vérű El Pibe de Oro – az Aranykölyök éppen Magyarország ellen mutatkozott be az argentin válogatottban, 17 évesen, egy barátságos meccsen. És mit ad isten, Messi is hazánk ellen kezdett a válogatottban 2005-ben. Igaz, nem sokat játszott a Puskás Arénában, mert csereként beállása után két perc múlva kiállították. Az is barátságos meccsen történt. Mindketten a játékmestereknek kijáró 10-es mezben értek a csúcsra.
Az Elnöki Palota előtt a covid áldozataira emlékeznek. Az előtte feszítő galambok által lesajnált lovasszobor alatt több ezer kövecske fekszik. Némán, szomorúan. Rajtuk az áldozatok nevei. A hozzátartozók emlékeznek így rájuk. A bánat terének is nevezhetnénk a helyet, mert néhány lépésnyire meg női fejkendők fehérlenek a kövezeten. A síró anyák fejkendői. Szívbemarkoló látvány így is. Pedig már nincsenek a fotók, a gyertyák, már nem járnak a májusi piramishoz csütörtökönként. Keresve örökre eltűnt fiaikat, akiket a junta, a „piszkos háború” ideje alatt rángattak ki otthonukból, egyetemükről. Nincs hír róluk. Kb. harmincezer áldozatról beszélnek. Javarészüket máig nem találták meg, ki tudja mikor lesz történelmi feltárás, kibeszélés, mi is történt velük, hol nyugszanak, egyáltalán létezik-e a testük valahol.
A monumentális, 1912-ben felhúzott Törvényszéki-Bírósági Palotában (Palacio de Justicia-ban) serénykedő jogászoknak akkor és most is nagy a felelősségük. Súlyukat a fakultásuk is jelzi. Argentina legnagyobb egyetemének (UBA) jogi karára besétáltam. A klasszicista oszlopokkal megtűzdelt monumentális épület szabadon bejárható. Mivel augusztusban oktatás van arrafelé, megpróbáltam előadótermet, tanszéket is keresni, de nem jártam sikerrel. Az aulát tudtam csak szemügyre venni. Abban egy fejét lehajtó szoboralak tűnt fel. Búsan üldögélt egy sarokban. Gondolom a sikertelen vizsgázó kőbe vésett formája. Erőt az épületen kívül azonnal nyerhet, ha odasétál a szomszédos lótuszvirághoz. A hatalmas fémszirmok kinyíltan mutatják a belső porzókat. 2001 óta fénylik ezüstösen a napfényben fürödve. Minden szirma egymillió dollárt kóstált.
A zöld kupolás Parlement is impozáns. Kicsit az amerikai Capitoliumra emlékezteti a világjárót. Nincs párja viszont a Nők hídjának a Puerto Madero kikötőjében. Az alkotó szerint a fehér, kecses mű, a Puente de la Mujer a tangót (egy tangót táncoló párt) szimbolizálja. A porteñok szerint: „jó cuccot használhatott alkotás közben.” Ők nem látják, amit a művész. Látják viszont a három árbócos hajót, ami 98-szor hajózott a világ vizein. Szerencsésen. Most muzeális darab a kikötőben horgonyozva. (Fragata Presidente Sarmiento)
Magyaroknak illik felkeresni Kossuth Lajos szobrát, a székelykapuval, István király szobrával díszített Plaza Hungria-t (Magyar (Magyarország) teret) és esetleg a magyar programokat is kínáló, 1936-tól működő Magyar Ház, jelenlegi nevén Mindszenthynum többszintes épületét, ahol még szállást is lelhet a bekopogtató.
Állítólag, amíg volt telefonkönyv nyomtatásban, 800.000 magyar típusú vezetéknevet lehetett megszámolni. Több gigaposzteren ma is feltűnik a Sárkány név. Utalnak még Garay-ra, Varga-ra, ám ezek a portugál és spanyol közegben is előfordulnak, így egyáltalán nem bizonyos, hogy magyarokként születtek.
Vannak leírások egy betyárvezérről, bizonyos Szalay Lőrincről, alias Lorenzo Salayról, akik lovas pásztorként, gauchóként kezdte, de rablóvezérként híresült el. Balázs Dénes kutatása nyomán tudjuk, hogy a gazdagokat fosztogató csapatvezér mindig szétosztotta a zsákmányt a rászorulók között. A nők is imádták, mivel a krónikák szerint: „öles termetével kékesbe játszó szakállával, vad lobogású szemeivel, és arisztokratikus arcélével igazi férfiszépség volt.” Árulás vetett véget kalandjainak. Egyik emberének megtetszett a babája és hogy megszerezze magának a nőt, megsúgta a hatóságoknak a rejtekhelyét. Két század katona tudta csak elkapni társaival együtt. A haditörvényszék mindegyiket kötél általi halálra és felnégyelésre ítélte, amit nagy nyilvánosság előtt Buenos Airesben végre is hajtottak 1802. március 8-án.
Czetz János honvédtábornokról is tudunk, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukását követően emigrációba kényszerült. Argentínába érkezett és rögvest belépett a hadseregbe. Nevéhez fűződik az első argentin tisztképző akadémia megalapítása és vezetése. Munkássága elismeréseként a legnagyobb katonai díszpompával temették. Koporsója kezdetben a recoleta temetőben pihent, később a Katonai Akadémia (Collegio de Armas) impozáns épületében helyezték el, ahol emléktábla őrzi nevét és munkásságát.
A sok más honfitársunk közül még az általam is látott Páger Antal színészt emelem ki. Ő 1948-1956. között szórakoztatta a helyi nagyérdeműt, köztük az emigráns közösségeket. Akik a 20. század elején a szegénység elől, a harmincas-negyvenes években Hitler elől érkeztek, majd az 1945-ös szovjetesedéskor és 1956 után. Jó, ha beszélünk róluk egy picit, hiszen Márai Sándor megírta: „Vigyázni kell az emlékeinkre. Foszlósak, mint a régi szövetek.”
No, de térjünk vissza a született argentinokra. Akik büszkélkedhetnek Nobel-díjasokkal is. Öttel is. Van két-két orvosi és béke, valamint egy kémiai. Az orvoslásról jut eszembe: a Rosarióból származó, négyéves korától asztmás Ernesto Che Guevara is itt kezdte testgyógyítói tanulmányait 1947-ben. Az argentin gyökerű marxista forradalmárról szépen fotózott filmet is készített egy brazil rendező 2004-ben: Che Guevara: A motoros naplója címmel. Akkor még nem voltak szélsőséges akciói. Mára megkopott a nimbusza, nem vettem észre, hogy a porteñok rajonganának érte.
A veszélyes motorozás nélkül is lehet hatékonyan közlekedni a metropoliszban. Például 110 éve metróval. Hat vonalát, 140 kilométerét még mindig bővítik. A föld felett tűzpiros Ferrovias vasúti szerelvényekkel, helyi gyártású távolsági buszokkal vagy az Aerolíneas Argentinas légitársaság tengerkék-fehér gépeivel juthatnak nagyobb távolságokra akár országon belül, akár kívül. Az autóbérlést (itt gyártott Ford, Fiat, Peugeot, Renault, stb) csak vastag bukszával tervezzük, mert az autó (kisbusz) értékének 10%-át kérik hitelkártyás fedezetként. Az autóról kattant be, hogy Juan Manuel Fangio a formula-1 sztárjaként repesztett 1950-től és zsebelte be a díjakat. A Mester arcra szoruló szemüvegét és bőrsipkáját könnyű volt felismerni lokálos képeken, kávéházak falán.
A büszkén közlekedő argentínok még katonai repülőgépeket is gyártanak Cordobában, valamint traktorgyártással segítik a szójabab, dohány, búza, árpa, zab, napraforgó, kukorica, köles, földimogyoró, burgonya, batáta,, manióka, paradicsom, paprika, hagyma, narancs, citrom, szilva, barack, cseresznye, meggy termesztést. Az üzemanyagot is maguk állítják elő. Santa Cruz környékén bányásszák az olajat. A marháknak köszönhető a mező felfedezése is. Egyre többen hullottak el fűrágás közben. Boncoláskor kiderült, hogy olaj van a szervezetükben. Felszívták a rágcsálnivalóból. Ott fúrtak le, ahol a legtöbb állat elhullott. És feltört a sugár. Mondták is az olajmérnökök: ez marha jó. (Földgázt is találtak a déli részen, Patagóniában. Arrafelé vasércet, márványt, gránitot is bányásznak. Uránércre Cordoba tartományban leltek. Ebből táplálják a három atomerőművet is.)
Más mérnöki produkciót is kiemelhetek:
- 8 pontos kérdésként csak annyit árulok el róla, hogy az egész világon használják a magyar ember, elsőként Argentínában gyártott termékét.
- 4 pontért hozzáteszem: hazánkban nem talált befektetőt a gyártásra, ám 1938-ban Párizsban az argentin elnök, Agustin Pedro Justo meghívta hazájába a megvalósításra.
- 2 pontért azt is kimondom, hogy mindenki szinte minden nap használja hazánkban is a találmányt.
- Az 1 pontos leggyakrabban kék színű változatot már meg sem említem.
Bizonyára mindenki rájött már, hogy az 1943-ban Buenos Airesben szabadalmaztatott golyósironról, a Biropenről van szó. A zseniális, kitartó mérnök pedig: Bíró László József, alias Ladislao José Biro, aki mintegy húsz találmányának kifundálását követően az argentin fővárosban halt meg 1985-ben.
Állítólag a néha Ben Hur szekér mintájára hegyes tűkkel borított autóbusz gumik menet közbeni felfújását is biztosító szerkezetet is argentin mérnök agyalta ki. Az hogy magyar lett volna, nem hallottam. Azt azonban fixen állítom, hogy a szavazati jog 18 éves kortól adott, bár volt egy kezdeményezés 16-os levitelre. Nem fogadták el.
Azt is bizonyossággal határos valószínűséggel jelentem ki, hogy a modern világ egyik legfurcsább egészségügyi szabályát ismertem meg Argentínában. Gyorsan feltűnt, hogy sem a szállodákban, sem az éttermekben, lokálokban sehol nincs wc-kefe a mellékhelyiségekben. Sajnálatosan az anyagmaradványokból vontam le ezt a következtetést. Okkutatói kérdésemre mindenhol egységes volt a válasz: betiltották. A hatóságok szerint baktérium terjesztő, nem szabad használni. Hát nem tudom…
Ami még szintén feltűnt: a rengeteg kutyasétáltató fiatalember. (paseadores) A csúcstartónál 21 pórázt számoltam meg. Hat alatt senki nem mászkált a zöld gyepeken. 10-12 volt a leggyakoribb. Halálra kereshetik magukat, a gazdag, ám elfoglalt vagy a legkisebb erőfeszítés elvét követő tulajdonosok jóvoltából. Valószínű ők nem a favellák szintjére ugyan még nem süllyedt, de igen szegényes, túlzsúfolt, poros, víztartályos tetejű viskók lakói. Mert van ilyen is az egyébként legeurópaibb, vibráló kultúrájú, éjjel sem alvó városban. A statisztikák szerint a lakosság fele szegénynek tekinthető országos szinten.
Komotós befejezésként ismét magyar szálról: 2024 márciusában jártam Budapesten a Cut and Barrel étteremben. Felfigyeltem egy ősz hajú, fekete keretes szemüvegű gentleman fotójára. Mondták az előzékeny pincérek, ő a tulaj. Argentin. Nyáron, pont az argentin út előtt betértünk feleségemmel az etyeki Matador étterembe, a Haraszty pincészet portáján. A pultnál egy sportosan elegáns, fekete szemüveges úriember ebédezgetett. Steaket falatozott. És ott bevillant a fotó. Ő az, a tulaj. Carlos Coelho.
Megszólítottam és beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy a spanyolon kívül angolul és magyarul is remekül beszél. És mint minden porteños, közvetlen, kiváló társalkodó. Koccintottunk a pinot noirjával, hiszen a Haraszty pincészet is az övé. A Kaliforniában szőlőket nevelő-nemesítő magyar Haraszty Ádámról tiszteletből adta a nevet. Szép dolog, itt magyar honban. Hát, ilyenek ezek a porteñok. Mindenkinek csak ajánlani tudom a velük való megismerkedést.
Befejezésül egy apró sütike a valóságból:
Megkérdezte az egyik Buenos Airesben élő magyar tőlem:
- Milyen fényképezőgéped van?
- Nikon.
- Miért ezt használod?
- Ezzel tudok éles messzi képet készíteni.
- Ha találkozol vele.
Lejegyezte:
Dr. F. Csaba 2024. augusztusban
