La Boca Negyed: Az El Caminito
A nyomornegyedből turisztikai fétissé avanzsált La Boca Városrész kötelező kacatgyűjtő kiruccanás, nem hagyhatom ki.
Biztonságosnak mondható része nem több mint tíz-tizenkét háztömbre terjed ki körülbelül.
(Ez alól az képez kivételt ha az örök rivális focicsapat, a River Plate pólójában merészkednél be, akkor nem adok egy fityinget sem az életedért. (Venni ott is lehet, felvenni viszont nem…)
A taxiból kipattanva kirakodóvásárra nyílik kilátás, és egy kis placcra ahol tangós párokkal, vagy egy meglepően jó Maradona imitátorral (még a élő legenda által hordott röhejt fakasztó fülbevalót is felvette) lehet közös fotókat készíttetni némi készpénz ellenében. A volt nyomortelepek bádogfalai (legyünk őszinték, ma is azok és lakottak) mindenféle csiricsáré, harsány tónusokra vannak festve. Minden táblájuk más színű, amitől a turisták fuldokolnak a boldogságtól és lelkesen fotózzák őket, hacsak el nem lopják a gépüket közben, ami bizony megesik.
A mikrocentrumból már ismert emléktárgyak teljes kollekciója fellelhető itt jónéhány bővítéssel és kicsit reálisabb árakon. Fő attrakcióként a kanálist összekötő régi hidat mutogatják ami előtt minden tangó táncos pózolt már partnernőjével aki ad magára, valamint a El Caminito nevezetű kis utcát ahol zömében szintén a tangóval, és a Bocával kapcsolatos képzőművészeti alkotásokat lehet vásárolni.
Elfáradván a gyaloglásban, és beleunva a hűtőmágnes-shoppingba, kellemes leülni a téren sorakozó hangulatos kis sörözök nyílt teraszának egyikére egy kriglire. Lehetőleg Quilmes sört rendeljünk, egyliteres kiszerelésben. (Igen, egy literes!) Ha nem tartanak, akkor annak csapolt változatát.
Abban az esetben ha nem feledkezik meg rólunk a pincér akkor olajbogyót és kínai sósmogyorót is kapunk mellé. Salud!
