» Argentin kalandok Blog «
A temető körül mindenfelé megtalálhatóak a NightClubok névjegykártya-osztogatói, akik némi jutalék ellenében bekísérik a görbe estére vágyó, többnyire kis csapatokban mászkáló férfiakat hogy bekukkantsanak, tetszik-e a hely mielőtt lecsengetnék a belépőt. Embernek kell lenni a talpán, hogy ne essenek kísértésbe azonnal.
Többnyire már a recepción egy vagy két hölgyemény karol beléjük, aki bevezeti őket, megmutatja nekik a termeket, és nagy vonalakban tudatja velük a ház szabályait. Műsor van mindenhol, rosszabbnál rosszabb.
Hajnali hatig, fél-egyórás időtartammal, több felvonásban.
Elsősorban StreapTease, megkérdőjelezhető szépségű, és tudású táncoslányokkal. Közbevetve könnyűzenei és tangó egyveleg, valamint valami profibb produkció a látszat kedvéért, néhol komplett revü. A menthetetlen éjszakázók (akik azt tartják hogy a legdrágább nő az, aki nem kér pénzt tőled) nem ragadnak le sehol túl sokáig, hanem végigjárják a klubokat. Míg az egyéb vendéglátó helyiségek hajnali három-négy körül lehúzzák a függönyt itt éppenhogy csak ekkor indul be igazán az élet. Hangzavar, hiányos öltözékben ücsörgő lányok. Helyfoglalás után azonnal rárepülnek a tapasztalatlan kliensekre.
A hoppon maradtak egyikének felcsillan a szeme mert egy kivételesen jóvágású pali állított be az üzletbe. Nem túl diszkréten jelez a barátnőjének hogy ezt a kanyart grátisz vállalja. Elegáns üzletemberek a bárpultnál az órájukat nézik, és a karikagyűrűjükkel játszadoznak. Egyikük kimegy az utcára mobiltelefonon beszélni óránként. Rosszul öltözött, csóró kölykök akik csak a szemüket jöttek legeltetni. A belépőt is alig bírták összedobni. Egy strandpapucsos kisebb csoport visszafordul az ajtóból röhögve mikor megtudják mennyibe fáj. A tulajdonosnő a recepción veszekedik két pincérlánnyal. Egyikük bőg, másik vádaskodik…
Komplett baráti társaságok, és egy felettébb harsány legénybúcsúztató. Több csajjal távoznak mint ahányan jöttek. Kivénhedt futball csillagok whiskyjüket szopogatva szidják fennhangon a tangó énekest mondván hogy amatőr. Utána a korláton tekergő, pucsító táncos-libát, hogy ki volt az az elmebeteg aki színpadra merészelte ezt engedni. Kedvezményes áron isznak mert jó propagandát jelentenek a boltnak, de nem mennek el senkivel. Ugyanazt a libát néhány perccel később már csapatban fűzi néhány fiatal tacskó amint általános megkönnyebbülésre lecsoszog a színpadról. Nekik tetszett…
Néhány életvidám, mexikói balek, akiket képtelenség asztal alá inni borravalót ad az énekesnek.
Kiszúrta őket, és műsorát néhány Mariachi nótával kezdte. Ezer konzum piát fizetnek és lehaverkodnak a szomszédos asztalokkal. Azokat is meghívják egy italra. Lelkiismeret-furdalás nélkül lenullázzák a hitelkártyájukat „csak egyszer élünk” alapon. Az emeleten egy tízperces hírnevet szerzett helyi műbotrány-hősnő végigméri a soron lévő táncoslányt, és hátat fordít a korlátnak. Túldimenzionált gesztusokkal, kikerekedett szemmel magyaráz valamit néhány mattrészeg, rossz karakteréről közismert, de népszerű humoristának, és egy sápadt, ötödrangú színésznek, aki egész este egy szót se szól.
A másik asztalnál egy jómódú japán üzletember akinek Buenos Airesben vannak érdekeltségei százdolláros borravalókat oszt ki a körülötte ülő öt hölgyike között. Egyikük megkérdi tőle, hogy mondják japánul hogy „Amor”. Mind megütköznek a tag válaszán hogy ez nem szerepel a szótárukban.
Jómagamat felettébb szórakoztat és mágnesként vonz mindez a kellemetes fertő, de nem engedem meg magamnak hogy túlságosan alámerüljek benne, leragad a szemem a fáradtságtól. Észrevétlen távozom, mialatt az új nap lassan virrad a kripták keresztjei fölött.
