A Mate Tea: Csak őszintén!
Szótár:
- Mate: (ejtsd: máté) a szertartás neve, illetve egyben az ivócsésze neve is, ami lehet tökből, fából, üvegből.
- Yerba: (ejtsd: zserba) maga a zöld teafű, amit a mate-ba tesznek, erre öntik rá a melegvizet. Néha, helytelenül ezt is hívják mate-nak….
- Bombilla: (ejtsd: bombízsa) fém szívószál, amivel a mate-ból felszívják a folyadékot.
- Mate tea: maga a végeredmény.
Ha érdeklődünk egy tíz év körüli argentin gyermeknél, mi szükséges egy tea elkészítéséhez, azt fogja válaszolni hogy: “víz, tea és valami édesítőszer”. Következő kérdés: vagyis akkor a mate az ugyanaz zöldben? Serkentő hatású, ill. – gyógyfüvekből, csupán az elkészítése macerásabb. Erre önérzetesen tiltakozni kezd: nana, az nem ugyanaz! Teljesen más íze van.
» Argentin kalandok Blog «
Na de attól már nem minősíthető teának? – firtatom odamutogatva neki a különböző országokból származó ízletes-filteres kincseimet faragott teás ládikámban. Vitatja halálig hogy nincs igazam, össze sem lehet hasonlítani. Órákkal később felteszem ugyanazt a kérdést egy felnőttnek. Nyíltan nem hülyéz le, de barátságtalanul méreget.
Megerősíti a gyerek szavait magyarázatot viszont Ő sem mellékel hozzá.
Már kezdem megbánni hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát. (Valószínűleg koffein-túladagolás következtében.) Egyszer egy kedves magyar barátnőm elküldött nekem egy tíz oldalas értekezést a materól. Fordításra a szakdolgozatához, vegyelemzéssel egybekötve. Akkor utáltam meg végleg az egész témát, de muszáj említenem, mint a tangót vagy Maradonát különben keresztre feszítenek.
Lemondóan vizet töltök a kannába hogy a mates pohárból ihletet szívjak magamba. Elkészítés közben megállás nélkül tódulnak a jóindulatú, bölcs tanácsok hogy (uram bocsáss!) meg ne merjem sérteni a nemzeti tea(mate)kultuszt. Ezt még az angol királynő is megirigyelhetné. Na nehogy már ennyi év után, amikor már “majdnem argentin” vagyok!
Első szabály: ne forraljam fel a vizet különben már le is írtam magam.
Csak addig melegíthetem ameddig az első buborékok meg nem jelentek a felszínén. Elégetném vele a matefüvet, megkeseredne. (még jobban?!) Kapacitásának kétharmadánál feljebb ne merjem megtölteni a poharat yerba-val mert amikor magába szívja a folyadékot felduzzad.
Az eltömődésre hajlamos ivókanalat (bombilla) még felöntés előtt kell beleszúrnom a teafűbe különben kotorászhatok vele mint a vadászeb. Vegyük a legjobb esetet, hogy eddig eljutottunk zökkenők, és gyilkos pillantások nélkül. A vizet sem töltöttem fel a pohár pereméig hanem ügyesen, féloldalasan a yerba-ra, hogy a másik fele is később használható legyen.
Kezdődhet a szervírozás szertartása.
A mate szájról-szájra jár. A szívószálat nem törölgetni ám! Ez olyan udvariatlanság lenne, mintha egy kedves de szaftos puszi után húznád végig a kezedet az orcádon. Megadóan töltögetek és körbe-körbe kínálok mindenkit egyenként. (Hihetetlen hogy egy ilyen hétköznapi dolognak mint ez hogy lehet ekkora feneket keríteni.)
Ékes, kurta, népies élcekkel kritizálják a szeánsz résztvevőinek matezó szokásait, melyeket évekbe került megértenem. Arra a következtetésre jutottam, hogy ugyebár ez a tévé előtti időszakba nyúlik vissza, amikor nagyon nem volt mit csinálniuk. (Ebből is csak a tévé változott…) Túl gyorsan ne add vissza a poharat mert akkor besértődik készítője hogy nem ízlik. Túl sokat se ülj rajta, mert nem te vagy az egyetlen aki inni akar. Azért is beszólnak. Egész gusztáló nyelvezet épül e szent szertartás köré.
A szertartás eltarthat órákig is, többszörös vízmelegítéssel és yerba cserével amíg végre mindenkitől el nem hangzik a “Gracias” szócska, – vagyis hogy nem fér már több beléjük.
Ezt jól megszívtuk. Minden nap….
