A Latinok Első Parancsolata: A Legkisebb Erőfeszítés Törvénye
Itt az ideje, hogy “kihúzzam a seprűt a hátsomból” a tanácsuk szerint (valójában nem hátsót mondtak, de finomítottam). Engedelmeskedem, anélkül persze, hogy a tartást elveszíteném.
» Argentin kalandok Blog «
Már nem bukok ki azon ha valaki fél órával később érkezik egy megbeszélésre indoklás nélkül, hanem örülök a lelkes ölelésének, a ragyogó mosolyának, a ténynek hogy egyáltalán odaért, mert időnként ez sem kevés.
Hozzá kell tennem, hogy nem mindegyikük pontatlan, de az idővel nagylelkűen bánnak. Néha az az érzésem, hogy azt hiszik, halhatatlanok.
Akikről már tudom hogy véletlen sem jelennének meg “OnTime” azoktól tanultam meg én is lazulni, nem venni annyira komolyan saját magamat. Már nem követelek többet másoktól, mint amennyire tőlük telik ha nem rendelkeznek valódi késztetéssel és úgyszintén nem fogadom el hogy velem szemben követelőzzenek.
Komoly erőfeszítéseimbe került beletörődni, hogy a határidők felcserélődnek vagy elhúzódnak, főképpen az ünnepek környékén, melyekből van vagy száz évente. Hozzászokni, hogy a válasz „bocs, nem volt rá időm de amint tudom megcsinálom” viszont a hangjában nem cseng megbánás, nem érinti az ügy felettébb kellemetlenül. Csupán tájékoztat hogy nem volt ideje rám és ha megfeszülök sem lesz meg előbb, mint amikor (amivel kapcsolatban általában csak megközelítő adatokkal tud szolgálni).
Munkát, tanulást tekintve abszolút megbízhatatlanok; késnek, lógnak, félmegoldásokkal megelégszenek. Azért is áll úgy, ahogy, ez a gyönyörű és gazdag kontinens.
„Majd csak valami lesz” gondolják, de nem futnak a valami után, tudják hogy nincsen súlyosabb következménye rájuk nézve.
A Legkisebb Erőfeszítés Törvénye – Az Első Parancsolat a Latinoknak!
Alaptétel…
