fbpx

Taxi Buenos Airesi Módra, Avagy Ne Mutasd Fel Az Ujjad

Buenos Aires-i, Argentínai Kalandok, Élmények - Kicsit sem polkorrekt blog a latinokról.

Taxi Buenos Airesi Módra, Avagy Ne Mutasd Fel Az Ujjad

Argentínában semmit sem szokás diszkréten, figyelemfelkeltés nélkül csinálni. Következtetésképpen a taxizás sem eltérő eset. Elérhető árai vannak, ezért rengetegen használják. Mégsem kevertem bele a tömegközlekedés témájába, külön fejezetet érdemel. Ha nem vagy teljesen vak vagy kicsit hülye, némi szemgyakorlatot követően meg fogod tudni különböztetni őket az utakon cirkáló többi járművektől.

Harsány sárga,- és fekete színekben pompáznak (amiért sem ajánlom hogy öltözékedben ezt a két tónust keverd, különben hamar megkapod te is a “taxi” becenevet.) Bármennyire is előnyös hogy rengeteg van belőlük a Centrumban mégis inkább csak bosszúságot jelentenek. Első blikkre ki lehet találni melyik az amelyik már felvett utast. Nem annyira az anyósülés felett kigyújtandó “foglalt” feliratocska miatt, hanem mert rajzfilm mesébe illő, groteszk fejjel kőkeményen rálép a sofőr a pedálra, rögtön azután hogy a manusz benyögte a címet.

Ellenben ha még nem volt szerencséje akkor a rohamcsiga lassúságával araszol a forgalom kellős közepén a többiek őszinte anyázása közepette. Az évek során próbáltak bevezetni különböző szabályzásokat, szigorításokat, csekély foganattal. Kitiltották őket a Mikrocentrumból. Nyert. Sztrájkban végződött. Meghatározták melyik sávban haladhatnak csak (haha) az autóbuszokkal együtt. Utóbbival sikerült még jobban elmérgesíteni a közöttük dúló konfliktust.

A tömegközlekedés festői bájai közé tartozik az utasokra való mindenféle tisztelet nélkül az ablakon keresztül egymásnak otrombaságokat üvöltöző vezetők. Nem ritkán kiszállnak és ölre mennek. A buszban és a taxiban várakozóknak ezalatt minden haja szála az égnek áll. Nem attól tartanak hogy a sofőrök kinyírják egymást, – ez csak két kreténnel kevesebbet jelentene akiknek a helyére bármikor lehet találni másikat.

(Egyáltalán, Argentínában boldog-boldogtalan vezethet, aki meg tudja a stoptáblát a csincsillától különböztetni annak megadják a jogsit. Nincsenek szigorú próbák, nem nyaggatják őket a kresszel. Tudják hogy értelmetlen. Ha beállítottságuk ellenére is lelkiismeretesen elsajátítanák ezeket, a többiek úgysem fogják betartani. Az alkalmasságot úgysem a vizsga igazolja, hanem simán csak a túlélés.)

Négy sávban szlalomoznak, előznek, maximum másfél méter követési távolsággal. A minden államban idegesítő dugó itt hatalmas hangzavarral is jár mivel valamennyien nyomják a dudát az előre haladás reményében.

Visszarángatom a kormányt a témához, szóval az utasok sem a vezetőket sajnálják hanem a saját idejüket, amiért önhibájukon kívül is elkésnek a munkából, nyomorognak a fülledt járművekben, valamint mert a taxióra a balhék ideje alatt sem hagy fel a ketyegéssel.

Már említettem hogy az argentinok lobbanékony, heves természetük ellenére is roppant közvetlen, lenyűgöző nép. Ellenben máig is érthetetlen számomra miért tartják a taxisok lelkiismereti kötelességüknek hogy vezetés közben el is szórakoztassanak.

Amikor éppen nem a rádióból bömböl valami lakodalmas-rock szerű (cumbia) agyrém (vagy tangó) akkor megállás nélkül lökik neked a sódert a már minden fejezetből ismert kérdéseket is beleértve. Gyakran vérbe borult szemmel szeretnék elbődülni mondván: ÉN NEM UNATKOZOM!

Aztán bágyadtan elmosolyodom, hiszen évek gyakorlata oktatott rá hogy az egyetlen amit ezzel elérnék az lenne hogy félórás bocsánatkérés keretében kifejtené hogy csupán nem akarta hogy azt higgyem hogy semmibe veszi a létezésemet. Számomra ez a taxizás reális veszélye, nem az agyon hirdetett rossz közbiztonság. Éppen csak az irántam való tiszteletből kifolyólag pofáznak annyit, amennyit.

Szóval, gondold át kétszer is, mielőtt felemelnéd a hüvelykujjad. Ha mégsincs egyéb kiutad, legalább elégtételként szolgál hogy nem fogják átharapni a torkodat ha nem hagysz borravalót.

Ez is érdekelhet:

Osszátok!
%d blogger ezt szereti: