Séták a Mikrocentrum-ban

Buenos Aires-i, Argentínai Kalandok, Élmények - Kicsit sem polkorrekt blog a latinokról.

Séták a Mikrocentrum-ban

Kiszállok a szellemvasútból, és hangyabolyba ütközök, no meg az Obelisco-ba. Kínt szenvedek, amíg találok egy megfelelő szöget, hogy normális fotót tudjak róla készíteni. Folyvást levágom a tetejét.

Néhány arra rohangáló öltönybe bújt irodaegér űzött pillantásokat vet rám, és motyognak valamit felém. Nem veszem ki hogy mit, de sejtem hogy nem bókról van szó. A bókokat csak a hölgyeknek tartogatják, és nem is spórolnak velük. Egyáltalán nem tartják vissza magukat ebben a tekintetben. Némelyek ötletes, bájos kis versikék melyeket valószínűleg nagypapától tanultak, de rengeteg ordenáré, velőig udvariatlan személyeskedést is hallottam melyek pirulásra késztetettek. Meglepett, hogy a szebbik nem képviselői szemrebbenés nélkül tűrték ezeket, vagy csak alig reagáltak rájuk. Nyilván hozzá vannak szokva.

A legendás Avenida Corrientes helyett, mely a színházi élet otthona, a sétálóutcát, a Lavalle-t választom, mert oda legalábbis az autóknak nincsen bejárása. Bolt bolt hátán, bár itt még szegényesebb. Megdöbbentő mennyiségű internetkávézót lehet látni mindenfelé, ahol nevetséges összegekért hagyják az embert órákat kopogni. Elérek a Florida utca sarkára. Egy utcai tangó táncos párocska kalapozik. Pont lemaradtam a műsorukról, de félóránként újra kezdik, addig is sétálok egyet. Itt elég nagyot változik a kép, világmárkák óriásplakátjai hirdetik a jobb életet.

Mondom ezt, míg meg nem látok egy cipőpucolót. Azt hittem ez a foglalkozás már nem létezik. Látszik rajta, hogy ki van békülve a sorsával, hordozható üzletét tökélyre vitte. Megkérdem tőle barátságosan hogy csinálhatok róla-e egy fotót. Úgyszintén barátságosan megjelöli a pontos összeget, hogy ez nekem mibe fog kerülni. Elmegy tőle a kedvem.

Szuvenirboltok tömkelege: tangós emléktárgyak, féldrágakövek, alpaka cuccok, mate minden formában, színben. Csak egyszer követtem el azt a hibát, hogy este is kóborogjak erre. Kietlen táj fogadott, a redőnyök lehúzva, alig lézengett valaki, azok is többnyire csak az utca jobb sorsra érdemes lakói. Persze, hisz ez valójában irodanegyed, a két sétálóutcát leszámítva.

Letértem a főútról, hogy a régi rakpart, Puerto Madero felé vegyem utamat…

Ez is érdekelhet:

Osszátok!
%d blogger ezt szereti: