fbpx

Őrült Argentin Vakáció Latin Norma Szerint – Vég(re)Kifejlett

Buenos Aires-i, Argentínai Kalandok, Élmények - Kicsit sem polkorrekt blog a latinokról.

Őrült Argentin Vakáció Latin Norma Szerint – Vég(re)Kifejlett
Három IdegÖsszeroppanás Lépései 3/3

A társaság egyik nőtagja aki a Parrilla (grillezőhely) mellett lábatlankodik felsikolt. Nagy darab, jól megtermett délszaki csótány néz vele farkasszemet vigyorogva a kőfal pereméről. Megnyugtatom, hogy ne ijedjen meg, ez csak Amálka. Velünk van, háziállat. A csajnak egyébként érdekes elképzelése van a táborozásról. Fülig kisminkelve, dögös utcai ruhában, vadi új műkörmökkel érkezett. Délután pedig hajvasalóval a kezében tűnt el a budiban.

Tudtommal nem szándékozunk sehova sem elmenni innen ma este. Azért rákérdezek. Visszakérdeznek, hogy szerintem ki fog vezetni. Már a második üveg bort bontják és a kaja még csak fél óra múlva lesz kész. A kőpad másik felén terítés közben Izékét szidják kórusban aki a reggeli kapkodásban elfelejtette a salátához szükséges cuccokat. Az Ő feladata lett volna megvenni. Tanakodnak hogy mi a fenét csináljunk, már minden zárva lehet de meg kéne próbálni. Hogy Izéke ebben az állapotban kocsiba szálljon arról szó sem lehet, már két órája lopja a jeget a flancoló kemping-dilettáns új srác elektromos hűtőládájából.

Általános, diadalmas megelégedettség. A vízből visszatérő egyik nőnek (aki már ismeri a csíziót) van néhány paradicsomja. Most azon folyik a vita, hogy megpirítsák-e a kenyeret. Valamelyik hülye délben nyitva hagyta a zacskót, kicsit megszáradt a napon. Mégsem ehetünk sztéket keksszel!

Több se kell az egyik krónikus bohóckodónak. Valahányszor magas benne az oktánszám mindig ugyanazokat az anekdotákat adja elő az újonnan érkezetteknek. Fuldokolva meséli azt az esetet, amikor csigát ettek egyszer a haverokkal, és nem volt hozzá kenyér, ezért a citromos piskótatortának estek neki. Néhányan öklendezni kezdenek a gondolattól pedig már ezerszer hallották a történetet. Ők se szomjasok már…

Az egyik pasi azon zsémbel hogy a hölgyek egyikének szokása mindig magánál felejteni az evőeszközöket valahányszor kirándulunk. Közderültségre megmutatja hogy egy dróttal beleégette a saját késeibe és a villáiba a neve kezdőbetűjét. A nő védekezik hogy nem kleptomániás, tojik ezekre az olcsó vackokra, csak szórakozott.

Kész a sok finom húsi, lehet asztalhoz araszolni. Ki látta a gyerekeimet? Most kezdjük el megtanulni melyik kié. Különben is, ki a fészkes fenét érdekel vannak vagy tizenöten. Jobb ha nem tanulják meg a nevedet mert akkor folyton nyaggatni fognak. Kártyázhatsz velük fél napot. Egyenek, oszt menjenek Isten hírével, úgyis képtelenség őket hajnali három előtt sátorba terelni. Az egyik ott jön a kezében tollseprűt lógatva amit a szomszédtól emelt el, a másik egy horgászhálót vonszol maga után amit ki tudja honnan lízingelt. Ebből balhé lesz…

Szemközt ül egy rokonszenves mozgássérült asszony. Rápirít a poénkodó urára, hogy hagyja már abba az idétlenkedést. Az beígéri neki hogy kenőolajat tesz a mankója gumi talpára. Beleharapok az ajkamba, ez már nem vicces, de mégis. Minap váltottak újra gyűrűt 20 év házasság után, könnyek között csókolózva. Magam is jót pityeregtem rajta. A férfiak röhögnek, a nők sápítoznak hogy lehet ennyire érzéketlen vadbarom. Az asztalon sorakoznak az üres üvegek, a hangulat tetőfokára hág. Bekövetkezik ami várható volt, mindenki egyszerre beszél, vihorászik, tréfálkozik.

Utálom ezt a pillanatot, ettől kezdve lehetetlenség értelmes szót váltani. Eleinte még megpróbálkozok vele hogy a padszomszédommal csevegjek egy kicsit de még azt is eldumálják előlem. A vitákba régen nem szállok be, nem szeretek senkit túlkiabálni másképp pedig biza itt nem megy. Meg se hallgatnának, nem is fárasztom magamat ezzel. Ilyenkor szoktam a saját fejembe és az italomba zárkózni, amivel kivívtam magamnak a hírnevet hogy én vagyok az aki mindig kussban van a rendezvényeken.

Semmi amin elegendő piával ne lehetne segíteni….

Csendes szemlélődésre szorítkozom amiből csak én vagyok csendes, de általában így is remekül szórakozom. Egészen addig amíg el nem jön a visszautazás napja amire rendszerint fáradtabb vagyok mint mikor elindultunk.

Isten hozott a mindennapos argentin valóságban!

Semmi amin bárhogy is segíthetni lehetne….

 

IdegÖsszeroppanásaim Kronológiája:

  1. Őrült Argentin Vakáció Latin Norma Szerint – Elindulás
  2. Őrült Argentin Vakáció Latin Norma Szerint – Az Ukrán meg a Szúnyogok
  3. Őrült Argentin Vakáció Latin Norma Szerint – Vég(re)Kifejlett

Ez is érdekelhet:

Osszátok!
%d blogger ezt szereti: